Az Ad Astra könyvei közül a Zoo City-t vártam a legjobban, nem is csalódtam, de a másik három könyv mindegyike jobb nála, a Kvantumtolvaj kicsit, de A felhúzhatós lány és a Marija Morevna és a Halhatatlan egyszerűen nem egy ligában játszanak vele. Ez utóbbi, Catherynne M. Valente regénye, egy csoda. Mese felnőtteknek, a legklasszikusabb, legnemesebb értelemben, nem az önironikus, kikacsintós, önmagát érvénytelenítő fajta.
Amióta kislányom van, nem tudom eldönteni, hogy igaz-e a régi mániám, ti. hogy a felnőtteknek is szükségük van mesékre, simán lehet, hogy egyszerűen visszamaradott vagyok, ez persze most mellékszál. Mindenesetre Marija Morevna története, az orosz népmesék és a sztálini Szovjetunió különös keverékében játszódó mese teljesen elvarázsolt.
Pedig nem egy könnyed történetről van szó, hiszen a mesék természetüknél fogva kegyetlenek, halálról, veszélyről, veszteségről is szólnak, de ez jól van így, hiszen a gyerek a mesékből ismeri meg (optimális esetben) a világ mozgatórugóit. A mese tanítja meg őket, hogy a világ igenis egy nagy, félelmetes hely, de ez a dolgok rendje, és a veszélyeken felül lehet kerekedni. Ahogy a zseni Chesterton mondta: a mesék több, mint igazak, nem azért, mert azt mondják, hogy sárkányok léteznek, hanem mert azt tanítják, hogy a sárkányokat le lehet győzni. A világ pedig a felnőttek számára is tartogat épp elég szoronganivaló kérdést: Lesz, aki elvesz feleségül? Vajon szeretni fog örökké? Ha összeomlik a görög gazdaság, mi lesz? Ha felnő a gyerekem mit fog gondolni rólam? Mi lesz velem a barátaim nélkül? Lehet két embert szeretni egyszerre?
Ilyen kérdéseket piszkálgat a Marija Morevna és a Halhatatlan, de természetesen betartva azt a szabályt, hogy a mese varázsa szétpukkad, ha nekiállunk megmagyarázni. Marija történetét lehet egy gyönyörű képekkel operáló mesés fantasyként is olvasni, ahogy útja a sztálini Szovjetunió Leningrádjából Halhatatlan Koscsej országába vezet, vagy épp fel lehetne fogni egy hosszúra nyúlt allegóriának, ahogy látjuk Leningrád ostromát és az Élet és Halál országa közötti háborút - csak éppen a lényeg fog elveszni.
A Marija Morevnával el tudjuk kicsit engedni az intellektusunkat, és át tudjuk élni, ahogy a zsigereinkig hat ránk a történet, félelmet, testi vágyat, szorongást és örömöt ébreszt.
Erre valók a mesék.
